Dévérek rakós bottal

Már javában benne járunk az őszben, de az időjárást tekintve ennél jóval bonyolultabb a helyzet. Egyik napról a másikra könnyedén ugrik a hőmérők higanyszála akár 10°C-ot is, hol hajnali dér, hol egészen elviselhető, csaknem nyarat idéző napközbeni hőmérséklet fogadja a horgászokat a vízparton.

Természetesen ez nagyon befolyásolja a vízi életet. A halak ilyenkor már inkább a fenék közelében tartózkodnak, és készülnek a vermelésre, de egy-egy napsütéses időszakban szívesen húzódnak fel kicsit „melegedni” a felsőbb vízrétegekbe. Szerencsére Horváth Lackót pont egy ilyen napon kísértük el egy rakós botos keszegezésre. A horgászatot megelőző este hosszasan rágódtunk, hogy melyik vízterületen lehetne ezt a hirtelen jött jó időt a legjobban kamatoztatni. Választásunk a Sporthorgász Egyesületek Győr-Moson-Sopron Megyei Szövetsége hasznosításában lévő győri Mosoni-Duna-holtágra esett, ahol a folyamatos fejlesztéseknek köszönhetően egy kiváló adottságokkal rendelkező, halban gazdag versenyhorgászatra is alkalmas részre ültünk le. A vízben a nagy mennyiségű dévérkeszeg mellett egyéb keszegfélék és törpeharcsák, valamint pontyok, compók és kárászok színesíthetik a zsákmányt. – Lehet itt fogni mindent, csak épp meg kell keresni, hogy hol érzi magát otthonosan a hal – fejtegette Laci, miközben a ládáját állítgatta. Jól megszokott mozdulatainak köszönhetően hamar felállt a bázis, előkerült a rakós bot és a topszetek. Három különböző szerelékkel indult neki az aznapi horgászatnak. Egy relatív nagy, kétgrammos úszóval szerelt, szinte teljesen összehúzott ólmozással ellátott szerelékkel a fenéken történő horgászathoz. Egy egygrammos érzékeny úszóval és láncólmozással, érintőre állított eresztékkel és folyamatos aktivitást igénylő emelgetős pecával a passzív halak megfogásához. Harmadikként pedig egy kis méretű, 0,3 grammos úszós szerelékkel fenék fölé negyven-ötven centiméterrel beállítva, ha esetleg a szebb dévérek vízközt is megjelennének.

5_PR_Timar_20_11.jpg

TIPP Érdemes minden horgászatra többféle szerelékkel készülni, hogy tudjunk igazodni a körülményekhez és a halak viselkedéséhez.

A felszerelés összeállítása után az etetőanyag elkészítése következett. Sok jó minőségű keverékkel találkozhatunk a horgászboltokban, de mi a saját termékeinket részesítjük előnyben. Nem kell itt semmiféle különleges, hétköznapi horgászok számára elérhetetlen adalékanyagra, vagy bármilyen titokra gondolni, az esetek 99 százalékában mi is a gyári Timár Mix etetőanyagokkal horgászunk. Ennek oka az, hogy így tudjuk visszaadni a legpontosabban a horgászok számára azokat az információkat, amire mindenki kíváncsi: hol, mikor és milyen keverék lehet a legeredményesebb. Az ilyen jellegű, úgymond vegyes horgászatoknál, ahol a fő hal a dévér, de minden mást is lehet fogni, nekünk a Competition Roach és Elite Carp Fine keveréke vált be a legjobban. Ez a keverék mindent tartalmaz, ami egy sikeres horgászathoz elengedhetetlen, a benne található ízek és illatok pedig már messziről felkeltik a halak érdeklődését.

A felhasznált etetőanyag-keverék: 2 kg Competition Roach 1 kg Elite Carp Fine 200 g Angolmorzsa 2 kg Löszös agyag

5363_PR_Timar_20_11.jpg

A 2:1 arányban kevert etetőanyag mellé angolmorzsa került, majd megfelelő mennyiségű vízzel enyhén túlnedvesített állapotig kevertük. Miután a szemcsék kellően megszívták magukat, és az etetőanyag elérte a végleges állapotát, egy rosta segítségével további 2 kg, azaz egy zacskó löszös agyagot kell áttörni a keverékhez. Ezzel nagyon puha és könnyű etetőanyagot kapunk, ami gombóc formájában a fenékre érve azonnal bont és jól látható világos felhőt képez. Ezt nagyon szeretik a dévérkeszegek, hiszen ebben sokkal bátrabban táplálkozhatnak. Mivel a meder a parttól távolodva folyamatosan mélyül, kiemelkedően fontos a pontos etetés. Ilyenkor már az alapozástól kezdve célszerű kupakolni az etetőanyagot. Az enyhén lapított gombócokat 50 centiméterrel kijjebb – 13 méteres hosszban horgászva 12,5 méterre – poharazva biztosan az etetőanyagon tudunk horgászni, még akkor is, ha beljebb érnek feneket, vagy lejjebb sodródnak a gombócok. Laci a horgászatot a közepes méretű úszóval szerelt szerelékkel kezdte meg. Az érintőre mért eresztéknek, és a folyamatos aktív csalivezetésnek köszönhetően az első kapásig csupán pár percet kellett várnia. Egy apró, szinte átlátszó gébbel indította a napot. – Nem baj, kell egy kis idő, mire ideérnek a dévérek – jegyezte meg mosolyogva, majd gyorsan újracsalizott és ment is vissza a bot a víz fölé. A láncólmozásnak köszönhetően lassan beülő szerelék még be sem tudott állni, egyből jelentkezett is az első egyendévér. Ezen a vízen az átlagos méret 20-30 dekagramm körül mozog ebből a halfajból, de természetesen megtalálhatók az ennél kisebb és nagyobb egyedek is. Éppen ezért a topszetekben 1,25 és 1,5 mm vastag Maver Dual Core gumikkal készültünk, hiszen ezek kellően lágyak a bevágás pillanatában, mégis kellő erővel és ellenállással rendelkeznek a fárasztás során. Az első dévért sorban egymás után követték a többiek. Szinte egyforma ütemben lehetett fogni a vízközti és az érintőközeli szerelékkel a halat, a csali váltogatásával pedig a méretet lehetett szelektálni. Tisztán szúnyoglárva csalival, abból is 2-3 szállal a kisebb, míg 2-3 pinkivel a nagyobb dévéreket szákolhattuk. Ahogy lassultak a kapások és nőtt a fogott halak között eltelt idő, egy-két egykezes gombócnyi etetőanyaggal újra fel lehetett kelteni a halak érdeklődését. A dévérek ezt egyértelműen díjazták, és egyre több és szebb példányt sikerült a horgászat hátralévő részében horogra csalni. Egy kellemes kora őszi napot töltöttünk el így a vízparton, és a várt fogás sem maradt el a Timár Mix etetőanyagoknak köszönhetően.