A legújabb Timár MIx termékek már megvásárolhatóak webáruházunkban!
www.pecaplaza.eu

Jeges pontyok

Szürke téli estéken horgászként nincs más teendőnk, mint várni és csak várni. Minden egyes pillanatban, amikor a sarokban porosodó felszerelésünkre nézünk egyre közelebb érezzük a tavaszt.

A tél nem a horgászok szezonja, viszont néha megtaláljuk ebben is a kedvünkre valót. Folyóvizeinken – mondhatjuk – ez a pergetőszezon. Süllőre gumihallal, csukára élőhallal próbálkozhatunk, és ha az időjárás lehetővé teszi, még lékről is horgászhatunk. Az elmúlt években kevés alkalom volt ilyen horgászatra, hiszen környékünkön nem fagyott be annyira egyetlen tó sem, hogy rá tudtunk volna lépni. Kelet-Európában pedig egyre nagyobb kultusza van a léki pecának. Ott keményebbek és hosszabbak a telek. 2016-ot írunk már, sajnos vagy sem, de a kemény télből csak néhány nap jutott ebben az esztendőben. Titkon reménykedem benne, hogy már nem is fogja kimutatni a foga fehérjét. 

Na, de térjünk csak vissza erre a pár nap hidegre. Néhány évvel ezelőtt olyan helyzet állt elő, hogy ki tudtunk menni pár órára lékre horgászni. Ezeken az emlékeken felbuzdulva a fagyos napokon minden nap érdeklődtem a Kanka-tó jege felől. Egyik nap végre azt az infót kaptam, hogy talán a hétvégén rá tudunk menni a jégre. Nem is kellett több, vasárnap előkerestem lékes botjaimat (ami már 4 éve meg van szerelve), majd a csalogatóanyagokat is beraktam egy vödörbe. Úgy gondoltam, nem kell sok erre a hideg vízre. Évek óta egyik kedvenc etetőanyagom a téli horgászatok alkalmával a Timár Mix Ponty–Kárász Fekete. Kellemes, citrusos-kekszes illata nemcsak a szezonban hozza meg a várt eredményt, hanem fekete változata ebben a fagyos tiszta vízben is mágnesként vonzza a halakat. Ezen kívül néhány szem előre beáztatott halliszt alapú pelletet és csupán 1 dl csontit vittem magammal erre a horgászatra. Lékhorgászatkor nagyon egyszerű dolgunk van az etetéssel. Nem kell tudni pontosan dobni vagy lőni, egyszerűen csak az úszónk fölé hajolunk és körbeszórjuk etetőanyaggal,  mint ahogy a makarónit sajttal. Talán ez a pontosság az eredményességének titka? Biztosan tudjuk, hogy az a gombóc, vagy az a lehulló csonti a csalink körül potyog be és ér le a fenékre. Felszerelésünk egy rövid léki bot volt, vékony fonott zsinórral, egy 3 grammos, feltolós úszóval szerelve. Természetesen a finom pecához igazítottam  a horog méretét és az előke vastagságát is.

Úgy gondolom, a legfontosabb a téli horgászatok alkalmával a hely kiválasztása. Még egy intenzíven telepített tavon is el tud úgy bújni a hal, hogy hiába próbáljuk, akkor sem tudjuk kimozdítani rejtekhelyéről. Szerencsére évek óta látogatom ezt a tavat, így nagyjából tudom, hogy hova kell dobni a partról ahhoz, hogy eredményes legyek. Amikor ott voltam a tó közepén a jégen, természetesen nehéz volt belőni a helyes koordinátákat. Emlékeztem rá, hogy mikor legutoljára lékből pontyoztunk több léket is vágnunk kellett, mégis csak egyben volt kapásunk. Ebből kiindulva rögtönk két hely kivágásával zavartuk meg a környék csendjét. Szerencsére a nagy dübörgéssel nem tudtuk kizavarni a halakat a jég alól. Ahogy a kivágott jégdarabot csúsztattuk a „padló alá”, azonnal két nagyon pici gombóc etetőanyagot, pár szem csontit és pelletet szórtunk mindkét lyukba. Kiballagtunk a partra a felszerelésünkért, előkét cseréltünk, bemértük a vízmélységet és azonnal 2-3 szem csontit tűztünk a horogra. Ahogy a horog leért a fenékre, az úszó azonnal mocorogni kezdett, majd egy határozott mozdulattal a jég alá bújt. Biztos vagyok benne, hogy nem telt el 10 perc sem, a motorfűrésszel kivágott lék és a horog bejuttatása között. Hihetetlen! Azt hittem azért jóval nyugodtabb napnak nézünk elébe. Nos, visszatérve az első kapásra egy falánk tenyeres keszeg hergelte fel bennem az adrenalint. Közben Bálint barátom is bejelentkezett egy nagyobbacska kárásszal. Teljesen azt éreztük, mint amikor szezonban mohón táplálkozó halakkal állunk szemben. Szinte kérték a folyamatos etetést. Ahogy adtuk nekik folyamatosan a pár szem csontit és pelletet, azonnal kapásunk volt. Az etetésnek köszönhetően a halak mérete is nőtt. Először csak a kárászok jelentek meg, majd jó fél óra elteltével az első kisebb ponty is tiszteletét tette. Onnantól kezdve már csak a ponty fért oda az etetésre. Gyakran a hulló csontira és pelletre csak beleúszós kapások jelezték a halak jelenlétét, viszont etetés után maximum egy perccel már el is bújt az úszó. Felváltva fogtuk a kisebb nagyobb pontyokat, akadt köztük ami a 3 kg-t is ütötte.

Sajnos kora délután már +5 fokot mutatott a hőmérő higanyszála és jobbnak láttuk befejezni a horgászatot, hiszen fő a biztonság. Nagyon olvadt körülöttünk a hó és a jég is. Mindent összevetve, élményekkel telve távoztunk ismét a jégről….