Határréti pontyok

Kis ékszerként terül el a Pilis lábainál a dombokkal körbevett horgászparadicsom, a völgyzárógátas Határréti-tározó. A rendszeresen telepített, tiszta vízű tavon próbáltunk szerencsét a minap. Célhalainkat könnyű botokkal vettük üldözőbe feederes Timár Mix etetőanyagokkal.

Ha már feederbot – a család finomszerelékes múltját nem lehet letagadni – akkor inkább a könnyű kategóriából válogatok. Most is két ilyen könnyű, angol típusú Maver botot hoztam magammal, amivel azért a nagyobb halakat is biztonsággal meg tudom fogni, hiszen van bennük erőtartalék, de a finomabb előkékkel történő horgászatra is alkalmasak. A kényelmesen elérhető dobástávolságuk 30-50 méter között van, ami a jelen esetben éppen megfelelő. A két szerelékem – a lapos method- és a bordáskosár – önsúlya maximum 30, de így megtöltve sem több 65-70 g-nál, ami ezen finom pálcák terhelhetősége.

Meghívott vendégként a halőrház előtti helyek egyikére ültünk, így zavartalanul tudtunk készülődni, kaját keverni és filmezni is.  Időközben a halőrök két nagy ponty kifogását is jelezték a szomszédos helyekről, a szerencsés horgászok két nyolc kilógramm feletti példányt engedtek vissza fotózás után.

A mai napra két népszerű Timár Mix etetőanyagot választottam, az egyik egy mézes-szilvás ízesítésű, édes kaja a Golden Carp családból, míg a másik egy halas-gyümölcsös keverék a Method Mix Fanatical sorozatból, amely hallisztet is tartalmaz. Az utóbbi finom szemcsézetű, míg a másik kifejezetten darabos összetevőkből áll, beltartalmukat tekintve minden megvan, ami az eredményes horgászathoz szükséges, a halak számára vonzó összetevők: íz-illat-magas tápérték.

A bekeveréskor a kajákat kicsit tovább ízesítettük némi folyékony aroma hozzáadásával, hiszen a hideg vízben így jobban felkeltjük a halak érdeklődését, előbb számíthatunk kapásra. A megfelelő állagot többszöri nedvesítés után érhetjük el, ekkor a kaja gyorsan oldódik ki a kosárból, így szinte azonnal kifejti hatását. Az a jó, amikor a bedobás után  a fenékre érve szépen elterül a kosarunk körül, mint egy kis szőnyeg. 

Felcsaliztam az egyik botomat, amin a bedobás után szinte azonnal kapásom volt, a gáthoz közelebb eső részhez bedobott szerelékemet szép botgörbítős húzással jelentkező pikkelyes dolgoztatta meg.  A méretes ponty erejét hamar felőrölte a jól összehangolt szerelékem: a 12-es horog a 18-as előkével, rajta a Soft Pellettel hamar gazdára talált.

Ahol a kicsi, ott a nagy is! – biztattam magam, és újracsaliztam a cájgot. Most azonban volt idő megszerelni, bedobni a másik botot is. A terv az volt, hogy míg az előbb halat adó cuccot mindig azonos helyre próbálom dobni, addig a másikkal kereső horgászatot folytatok. Ez azt jelenti, hogy távolabbra-közelebbre, kicsit jobbra-balra dobálok, de egy helyen 10 percnél nem hagyom tovább a szerelékemet. Ez a módszer különösen tavasszal, felmelegedő vizekben lehet eredményes, amikor nem egy helyen találhatók meg a halak, nem állnak össze rendesen, hanem nagyobb területen kószálnak, eleség után kutatva. Feltevésem beigazolódott, hiszen ezzel a módszerrel a nap folyamán több pontyot is sikerült horogra csalnom. Nem kapitális méretűeket fogtam, de jól szórakoztam, hiszen ezekkel a finomabb pálcákkal egy-egy ilyen méretű ponty fárasztása is igen élvezetes.

A kora délutánig fogott jó néhány példányt szinte kivétel nélkül meglebegtetett, kikönnyített horoggal fogtam: soft pellettel, fluo pop-uppal, ezek ezen időszak kiemelkedően jó csalijai.

Feszes zsinórt, görbe botot, jó horgászatot!