Nagy dévérek vizén

Idén rendezték a második Feeder Klubcsapat Világbajnokságot. Ennek a rangos megmérettetésnek ezúttal a fehéroroszországi Minszk határában lévő Zaslavi evezős csatorna adott otthont, ami méltán híres a nagytestű dévérkeszegeiről.

 

 DSC_0341.jpg

Az előző évi országos bajnokság nem várt sikerének köszönhetően a Timár Mix Feeder Team képviselhette Magyarországot ezen a világbajnokságon. A hosszú felkészülés első lépése mindenképpen a lehető legtöbb információ beszerzése volt az adott vízterületről. Ebben nagy segítségünkre voltak a 2015-ös úszós horgászválogatott tagjai, akik Európa-bajnokság keretein belül horgásztak a vízterületen. Beszámolók szerint egy, ránézésre a szegedihez hasonlító evezőspályán foglalhattak helyet a versenyzők, azonban a víz tulajdonságai merőben mások. Az északi klímának köszönhetően egy hidegebb, valamint rettentően tiszta vízű tározóról beszélhetünk. Emellett a part kialakítása sem egyedi, mivel a tőlünk megszokott természetes partvonaltól eltérően közepes méretű betonból készült panelek nehezítették a versenyládák elhelyezését. Ezekkel és még megannyi hasznos információval vágtunk tehát neki egy nem mindennapi utazásnak.
A huszonkét órás autós utazás és az ezutáni jól megérdemelt pihenő végeztével következhettek az edzésnapok. Célunk első körben a felszerelések összerakása, a megfelelő szerelék és kosárméret megtalálása, valamint többféle etetőanyag kipróbálása volt. Ez utóbbiak közül természetesen nem maradhattak ki a már itthon is jól bevált Timár Mix etetőanyagok sem. Mivel a két fő hal ezen a vízterületen a dévérkeszeg és a bodorka volt, nem lehetett kérdés, hogy az Elite Roach és az új Elite Competition Bream ott kell legyen a választékban. Az összes edzésnapon – bizonyítva eredményességüket – ez a két etetőanyag szerves részét alkotta a végleges versenykeverékünknek is. Az aroma kérdése az edzésnapokon végig fennállt, megoszlottak a vélemények a nemzetek között és csapaton belül is. Voltak csapatok, akik jobban bíztak a hozzáadott aroma nélküli etetőanyagokban, míg a többség messziről is jól érezhetően különböző illatos adalékanyagokkal próbálta a kapásokat kicsikarni. A versenynapokhoz érve egyértelműen látszott számunkra, hogy a nagytestű dévérek az alapjában csak természetes aromákat tartalmazó keverékeket részesítik előnyben, viszont egy-egy hosszantartó kapástalan időszakot sikeresen meg lehetett törni néhány kosárnyi intenzív, szinte túlaromázott finomsággal. Erre a célra legjobban az Elite ­Competition Liquid vált be, méghozzá Roach ízesítésben. Markáns illatával igazi ízbombaként hatott a vízben, amely több esetben is meghozta a nagytestű halakat az etetésünkre.
Nagy kérdés volt az összes résztvevő számára, hogy szükség van-e földre, és ha igen, akkor milyen fajtára? Nos, ha ez a kérdés egy hazai keszeges víz partján hangzik el, akkor természetesen igen lett volna a válasz, azonban itt (mint megannyi más is) ez másként működött. A helyi horgászok ezen a vízterületen meglepő módon nem, vagy csak nagyon ritkán használják tisztán ezeket az adalékokat. Ennek egyik oka mindenképp az, hogy nincs szükség nagyobb mennyiségű apró szúnyoglárva bejuttatására. Természetesen nem undorodnak tőle a dévérek, de a vízben található rengeteg apró sügér kimondottan szereti ezt a táplálékot és nemes egyszerűséggel előbb veszik fel a csalinkat, így ellehetetlenítve a nagyobb fehérhalak fogását. Mi azonban nem szerettünk volna lemondani a földek előnyös tulajdonságairól, mindenképpen használni szerettük volna. Megoldásként arra jutottunk, hogy az etetőanyagunkhoz 2 kg ­Competition Folyóvízi agyagot keverünk, amivel plusz súlyt adunk a keveréknek, de a fenékre érve kevés felhőt is biztosít a halak számára.

DSC_0351.jpg
A verseny kritikus pontja az élőanyag felhasználása volt. Ebben szintén megoszlottak a vélemények a csapatok között, de a későbbi tabella egyértelműen bizonyította, hogy csak az tudott jó eredményt elérni, aki rettentően sok, enyhe túlzással ipari mennyiségű élőanyagot juttatott be a vízbe. Ez annyit jelentett, hogy a megengedett 2,5 literes limitet teljes egészében ki kellett töltenünk. Ebben a limitmennyiségben a meghatározott maximumban be kellett vinnünk 0,5 liter gilisztát valamint 0,5 liter apró szúnyoglárvát. Az előbbit nem kell megmagyarázni, hiszen összevágott állapotban az etetőanyaghoz keverve és egészben a horogra tűzve is a dévérek nagy kedvence. Az apró szúnyogra azonban a taktika másik részét képező apróhalazáshoz volt szükség, de erről egy kicsit később... A limitben üresen maradt maradék 1,5 litert pedig bábbal, forrázott csontival és pinkivel, valamint élő pinkivel kellett kitöltenünk. Ezeket az élőanyagokat az etetőanyagunkhoz folyamatosan adagolva kellett bejuttatni a halak számára. Csaliként a szúnyoglárva volt a legeredményesebb, esetleg kiegészítve egy bábbal vagy piros pinkivel, de fogtunk bronzos dévéreket gilisztával is.

DSC_0279.jpg
Taktikánk fő részét a dévérkeszegek megfogása tette ki a távolabbi 37-40 méteres távon, de voltak időszakok az egyes fordulók időtartamán belül, amikor relatív kevés volt az esély erre. Ilyen volt például a verseny kezdetét követő 30-40 perc. Néhány hely kivételével ekkor még nem tartózkodtak a keszegek az etetés környékén, valószínűleg az alapozóetetéssel járó nagy mennyiségű csobbanás riasztóan hatott rájuk. Ezt az időt azonban nem hagyhattuk hal nélkül, mivel a szoros végeredményekben minden gramm számított, ezért rövidebb távon, a parttól 18-20 méterre kialakítottunk egy apróhalas etetést is, ahol a sikeresebbek az első fél órában akár 200-500 gramm apró bodorkát és sügért is zsákmányolhattak. Ezt a távot közepes töltőméretű, de kisebb súlyú 15-20 grammos kosárral horgásztuk meg rendkívül hosszú, 100-120 cm előkével. Ezzel az volt a célunk, hogy csalink lassan süllyedve az utolsó méteren már beülőben felkeltse a bodorkák érdeklődését. Ezen a távon rövidebb, 3 méteres botokat és vékony spiccet használtunk, hogy minden kapás könnyen észrevehető legyen.
A benti távhoz már szükségesebbek voltak a hosszabb pálcák. A Maver MVR feederbotjai 3,3 és 3,6 méterben kiváló választásnak bizonyultak a 30-40 gramm tömegű bullet kosarakhoz. Kellő gerincességükhöz megfelelő lágyság is párosul, amivel könnyűszerrel szákba terelhettük a 2-3 kilós dévérkeszegeket is. A csapat egy része azonban már próbára tette a Timár Mix botújdonságait is, amelyek hamarosan elérhetők lesznek minden horgász számára. Elöljáróban róluk csak annyit, hogy kiváló minőségüknél csak az áruk lesz szimpatikusabb.
Ezeknek a felszereléseknek, a taktikáknak és az etetőanyagoknak köszönhetően sikerült huszonkét csapatból a 10. helyen végeznünk. Egy klasszikussal élve „egyik szemünk sír, a másik nevet”, mivel kellő szerencsével előrébb is végezhettünk volna, de kezdő feedercsapatként úgy gondoljuk, jó úton haladunk a hosszútávú sikerek elérésében. Reméljük, sikerült olyan információkat átadnunk, amelyeket akár hazai körülmények között is kamatoztathatnak mind hétköznapi, mind versenykörülmények között egyaránt.