Ezüstérem az Iberian Mastersen

Pontyok és paella. Hosszú volt a tél. Az én kezem is már viszketett egy jó kis verseny után, bár pár alkalommal sikerült az első napsütésekben kijutni egy kis feederezésre. Minden évben az első komolyabb versenyem az Iberian Masters, amit a jobb halfogás reményében most március végére tettek a szervezők. Utólag azt mondom: jól tették!

 IMG-1480.jpg

Hosszas előkészületek után csak a felszerelést kellett leporolni és már indulhattunk is Kisjuhász Bence barátommal a majdnem 2300 km-es útra. A colmicos fiúk már előző héten kimentek tréningezni és friss infókat tudtak nekünk adni minden nap. A vasárnapi indulás és a hétfő délutáni érkezés kissé megviselt bennünket, de az izgalom és a horgászat utáni vágy mindent feledtetett. Az előzetes hírek szerint a Júcar folyó a megszokottnál lassabb folyású és a halakat sem egyszerű horogra csalni. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján nem túl sok kapásra lehetett számítani, viszont rendkívül erős pontyok uralják ezt a kis spanyol folyót. Érkezésünk nem véletlenül esett hétfőre. A hét első napján a helyi egyesület vizein tilos a horgászat. Kedden viszont már korán reggel kivonultunk a pályára és megkezdtük a felkészülést. Főként rakósbotos-horgászatról szól ez a verseny, emellett még a túloldali slideres és bolognai botos pontyozás jöhetett szóba. Felkészülésünk mindhárom napon jól sikerült és napról napra tudatosabban tudtunk leülni. Úgy érzem minden nap egy kicsit hozzá tudtunk tenni eddigi tapasztalatainkhoz. Meg vagyok győződve arról, hogy a jó kis Elite Carp nem csak a szegedi Maty-éren kiváló választás pontyozni. Az elmúlt években minden esetben úgy éreztük, megvan a tuti recept, ám a sorsolásnál mindig egy kis „hiba” csúszott az elképzeléseinkbe. Idén szintén csak egy etetőanyagot vittünk magunkkal, az Elite Carp megújult változatának, a Competition Carp-nak szavaztunk bizalmat. Hátha egy kis változtatás a helyhúzásnál is segít nekünk. Mit is kell tudni a Competition Carp etetőanyagunkról? Elődjéhez hasonlóan hosszas kísérletezés eredménye ez a keverék. Normál szemcseméretű, ponty és kárász horgászatához ajánlott. Aromája egy nagyon kellemes scopex–panettone kombináció. A mostani recept: 3 kg Competition Carp + 4 kg folyóvízi agyag. Elsőként az etetőanyagot festettem sötét színűre, utána kevertem hozzá az agyagot. Átlagosan négy méter körüli vízmélység jellemzi a folyót. Úgy gondolom, a lassú áramlás és a mélység miatt is indokolt egy kis nehezítő anyag hozzáadása. Jól tapadó, nehéz etetőanyagot kaptunk, amely rendkívül sok csemegekukoricát képes megragasztani. Úgy gondolom, a spanyol időjárás ellenére, hideg vízben nem előnyös túl aromás etetőanyagot használni, így további aromát nem is tettem hozzá. A másik fontos csalogatóanyag a ragasztott csonti. Etetés során mindig rendkívül jó visszajelzést kaptunk a ragasztott csontiról. Szinte azonnal kapást tudtunk kicsikarni egy pontos csúzlizás vagy kupakolás után. Most valahogy nem éreztük ennek jelentőségét, de természetesen nem maradhatott ki a repertoárból. Csontiból minimális mennyiséget etettem, inkább a túlvizezett etetőanyag sok kukoricával bizonyult nyerő választásnak.

IMG-1475.jpg

A sorsolásnál négy szektor volt, ami 4×12 főt jelent. A sors kezével nagyon jó barátságban lenni, hiszen van egy derékszögü kanyar a C szektor végén és D elején, ahová nem szabad húzni. Minden évben valamiért nagyon haltalan. Első nap sajnos sikerült behúzni ebbe a részbe, nekem a B12 jutott (a pálya legmélyebb része). Kettős érzés fogott el: vagy nagyon jó lesz, vagy benne van a bukta lehetősége. Rögtön az alapozóetetés után szinte mindenkinek volt kapása, de csak kevesen tudták megakasztani, és aztán szákba is terelni az első halakat. Az első 15 percben nekem is azt mondta egy hal: „adios”, egy pedig a szákba került. Aztán csend, varázsütésre megszüntek a kapások. Nagyon nehéz volt újabb kapást kicsikarni. Itt jött a B terv: gyerünk át a túloldalra bolognai bottal. Sikeresnek bizonyult a taktikám. Még hét pontyot és egy kisebb kárászt sikerült fognom, így összesen kilenc halat szákoltam. Ezzel pedig kicsit több mint 15 kg-mal meg is lett a szektor 1. Szegény Bencének bement három hala a bokorba és csak egyet tudott megfogni a verseny vége felé, amivel a szektor második felében végzett. Összesítettben Nagy Krisztián előzött meg az első versenynapon. A második napra – nem változtatva a nyerő taktikán – úgy készültem, mint az elsőre napra. Az etetőanyag ugyanaz, csak még több kukoricával és már egy kis vágni való gilisztával. Fortuna most nem fogadott annyira kegyeibe, mint előtte, de nem panaszkodhatok, hiszen nem kerültem be a kanyaros részbe, viszont az A9 sem volt túl jó helynek mondható. Mindenki tudja, a szélsők mindig egy kis előnyben vannak. Bence, hát mit is mondjak... Ismét vissza a rossz helyre. A szélső helyek nem is hazudtolták meg magukat, folyamatosan csak a nyúló gumit láttam belülről. Nekünk belül rakóson semmi. Ismét jött a megmentő bolognai bot. A helyiek mind a matchbotos slideres horgászatot erőltették, valószínűleg a szél miatt, de én inkább a bolognait. Az Exner úszók választékában található egy répa alakú csúszóúszó, amit mélyebb vizeken szoktunk használni. Most viszont szenzációs előnnyel szolgált nekem. A főólomra támasztottam rá, a felső ütköző a fenék magasságában. Ezzel közelebb tudtam dobni a túlsó bokrok elé, közelebb mint a fix úszókkal. A csali vezetése sokkal könnyebb és hasznosabb, mint a slideres matchezésnél.

IMG-1508.jpg

Öt pontyot sikerült zsákmányolnom, plusz még egyet rakóssal, ami 10 kg feletti volt és a szektor negyedik helyére volt elegendő. A történethez tartozik az is, hogy mellettem négyen nem jutottak még kapásig sem. Ezzel összesítettben kicsit visszacsúsztam, de még mindig belátható távolságban volt a dobogó. Harmadik napra olyan történt, ami ritka ezen a vidéken. Egész napos monszuneső. Eddig sem volt klasszikus spanyol időjárás, de legalább sütött a nap. A sok csapadék azt eredményezte, hogy a szinte álló folyó hirtelen elkezdett folyni. Nem tudtuk milyen hatással lesz ez a halak kapókedvére. De bizakodóak voltunk. Bence kezét végre Fortuna istennő a kegyeibe fogadta és a D11-re repítette a széle mellé, ahol jó kilátásai voltak. Engem pedig a B9-re, nem messze első napi helyemtől. Mindenképpen jó eredményt kellett elérnem a dobogóhoz, hiszen a közvetlen riválisok elkerülték a szektorunkat, sőt, volt aki a másik széle mellé húzott. Eddig sem fogtam túl sok halat rakón, és az első negyedóra után sem volt sok bizodalmam benne. Éppen ezért már vettem is fel a bolót, amin azonnal jöttek a kapások. Tíz ponty és egy kárász, valamint két szakítás. Így zártam, a fogás majdnem 18 kilogrammot nyomott 20 dkg-mal elmaradva a szektoregytől. Optimista voltam. Folyamatosan ment a körömrágás, ki, mit, merre foghatott. Sajnos a széle mellé sorsolt spanyol horgász is szektor kettest horgászott, így őt nem tudtam befogni. Összetettben meg kellett elégednem a dobogó második fokával. Bence a 3. fordulóban 33 kilós fogással szektorkettőt horgászott. Végre neki is kijutott a jóból! Összegezve a 14. Iberian Masterst, az eddigi legjobb magyar eredményt sikerült elérnem ezzel az ezüstéremmel. A díjazottak között volt még Varga József, Pozsonyi Csaba és Kökény József is. Különleges verseny volt, amit köszönhetek egy jó bolós úszónak és egy nagyon fogós etetőanyagnak. Az volt a tervem, ha megnyerem a versenyt jövőre feederes kategóriában indulok, de így még marad az úszós kategória.

IMG-1549.jpgIMG-1521.jpg