
Nyári feederpárbaj
A methodfeeder-technika mellett, kissé elnyomva ugyan, de azért a hosszú előkés módszer is folyamatosan fejlődik. Talán mondhatjuk, hogy ezen szakág szerelmeseinek a száma is folyamatosan nő, de nagyon úgy néz ki, hogy még hosszú-hosszú évekig az előbbi lesz a legnépszerűbb módszer Magyarországon. Hiába áll közelebb a szívünkhöz a hosszú előkés feederezés, ahhoz, hogy megfelelő etetőanyagokat és csalikat tudjunk kifejleszteni a methodozáshoz nekünk is ismernünk kell a módszert.
A közelmúltban Timár Dániel és Timár Szabolcs azért látogattak el az egyik kedvenc vizükre, hogy a két módszer eredményességét összehasonlítsák. Ehhez a feladathoz más-más taktikával készültek a fiúk. Szabolcs a hosszú előkés verziót választotta. A megfelelő horgászbot ennél a módszernél kritikus fontossággal bír. Pontosan erre a célra fejlesztettük ki az idén megjelent Competition Feeder botokat, amelyek lágy karakterisztikájú, kellően finom és könnyű pálcák. Mint a nevük is mutatja, a széria tagjait versenyzésre alakítottuk ki, és ehhez minden tulajdonságuk adott is. Emellett pedig finomságukhoz kellő erőtartalék is párosul ahhoz, hogy akár egy téli finom methodozáshoz is megfeleljenek.
Két méretben kerülnek forgalomba, 3,3 és 3,6 méteres hosszban. Talán ez a két méret a legelterjedtebb a hosszú előkés feederversenyzésben. A felszerelés további része egy teljesen leegyszerűsített hosszú előkés szerelék volt. Az orsó dobjára most 0,20 milliméter vastag Maver Stone River merülő zsinór került, melyre egy csúszó Sliding Link után egy rövid erőgumi következett. Erre a nagyobb halak hirtelen kirohanásai miatt volt szükség. Szabolcs 50 centiméter hosszú előkéje 0,14 milliméter vastag Maver SLR fluorocarbon zsinórból és egy 14-es méretű Katana 1035-ös öblös horogból állt. Alapozóetetését a parttól 25-30 méteres távolságba tervezte kialakítani a mederviszonyok függvényében. Ez utóbbit úgy kell érteni, hogy a horgászat előtt egy közepes méretű körteólommal feltérképezte a meder töréseit és az akadók helyzetét. Ez nem bonyolult művelet, azonban fontos elvégezni, hiszen így sok bosszúságtól kímélhetjük meg magunkat. A körteólmot az etetőkosarunk helyére akasztva bedobjuk a meghorgászni kívánt távolság mögé 4-5 méterre, majd a horgászbotunkat vízszintesen tartva lassú, de egyenletes húzással végighúzzuk azt a mederfenéken. Ezzel a mozdulatsorral tisztán kivehetők a kavicsos és iszapos részek, valamint a kisebb gödrök, púpok, akadók is. A megfelelő hely kiválasztása után tíz nagy méretű, 20 grammos Timár Mix kerek feederkosárnyi etetőanyagot juttatott be. A Competition Carp és Elite Carp etetőanyagok keveréke kiváló választás, ha pontyok és kárászok a célhalaink, éppen ezért esett most erre Szabolcs választása. Fele-fele arányban keverve, némi csemegekukorica hozzáadásával kicsit felturbózva kezdte meg az alapozóetetést. Dani egy 40 grammos Extreme Method feederkosarat szerelt fel.
Az ő taktikája nagyban eltért Szabolcsétól, és nem csak az alkalmazott technika miatt. Mivel a partvonal közvetlen közelében számos bedőlt fa és bokor található ezen a tavon, ezért úgy döntött, hogy ezek közvetlen közelébe horgászva, nyolc percenként újat dobva fogja végighorgászni a napot. A 25 méteres távolság önmagában nem indokolta volna azt, hogy 40 grammos kosarat használjon. Dani szerint azért volt szükség erre a méretre, mert ha a belógó ágak közvetlen közelébe kell horgászni, akkor egy kisebb kosarat az időnként felerősödő oldalszél könnyedén befújhat az ágak közé. Felszerelésének gerincét egy 360 centiméter hosszú FeederGuru horgászbot adta, ami kiváló pálca a methodfeederes technikához. Kellően erős a nagyobb testű halak irányításához, valamint a pontos dobásokhoz, azonban annyira rugalmas is, hogy a halak kirohanásait könnyedén megállítsa. A 0,22 milliméter vastag Maver Stone River főzsinórra csupán a már említett methodkosár, egy feeder gyorskapocs és egy Carp No.1 előkötött horogelőke került, így Dani a lehető legegyszerűbb technikával próbálta becserkészni a pontyokat és kárászokat. Na de mit is töltött a kosárba? Mivel a tóban élő halakat javarészt különféle szemes magvakkal – kukorica, búza – etetik, ezért a választás most két teljesen eltérő karakterű keverékre esett. Az egyik a FeederGuru sweet corn ízesítésű etetőanyaga volt némi 3 milliméteres halibut pellettel. Ez a kukoricapogácsa (TTX) és kukoricacsíra alapokra épülő keverék kiváló szénhidrátdús táplálék a pontyok számára, jellegzetes illatát messziről megismerik a halak.
Emellett félkilogrammnyi Extreme pellet & juice is került a tálcára, amelynek különlegessége, hogy 70% 4 mm-es etetőpelletet és 20% azonos ízesítésű etetőanyagot tartalmaz. Ráadásul a csomagolás 1,5 deciliter speciális aromát is tartalmaz, amivel bekeverve igazán komplex csalogatóanyagot kapunk. Ebből most Dani a zöld színű frutti di mare, azaz tenger gyümölcsei ízesítésűt választotta, hogy a kukoricás etetőanyag mellett egy igazán figyelemfelkeltő csalogató- és helyben tartó anyag is legyen a repertoárjában.
Alapozóetetésre ennél a módszernél nem volt szükség, hiszen az amúgy is a bokrok alatt tartózkodó halak csak megriadtak volna a nagy csobogástól. Szabolcs a hosszúelőkés technikával kezdetben a kárászokat aprította, majd egy kisebb csend után megérkeztek a 1,5-2 kilós pontyok is az etetésre. Dani a horogra tűzött csali méretével tudta szelektálni a bokrok árnyékából kicsalogatott halakat. Ha kisebb méretű, 9 mm-es Method Pelletet tűzött a csalitüskére, akkor a kárászok vagy a kis pontyok gyakran már a kosár fenékre érkezése után azonnal botgörbítős kapással jelezték érdeklődésüket.
Ha a nagyobb méretű, 14 mm-es Corn Up vagy Extreme Fluo Bonbon került a horog mellé, akkor már az igazán szép, többkilós pikkelyesek is megmutatták magukat. Az élvezetes horgászat végén egyértelműen kiderült, hogy a hosszú előkés módszerrel sokkal több halat lehetett fogni, azonban a fogott halak átlagsúlya kétszer akkora volt a methoddal. Bátran kijelenthetjük, hogy a nyári időszakban már mindkét módszer eredményes lehet, így mindenkit arra biztatunk, hogy próbálja ki az általa kevésbé kedveltet is, hiszen a fogás garantáltan nem marad el!